Az elrabolt esküvő, azaz honnan származik a sok kiállított esküvői portéka?

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl élt egy csúf Varázslónő, aki olyan rusnya és gonosz volt, hogy sem emberfia, sem mesefia nem vette feleségül.
A Varázslónő erre fogta magát, és nagy dérrel-dúrral ellopta az Esküvőt.
Ellopta menyasszonyi ruhástól, menyasszonyi cipőstől, csokrostól, tortástól, gyűrűstől, násznagyostól és zenekarostól, és elrejtette a legsötétebb rengeteg legtüskésebb csalitjának közepébe, egy kiszáradt fa törzsébe.
Lett is nagy sírás-rívás szerte a Világban, hiszen így nem házasodhatott össze egyetlen jegyespár sem! Sírtak Afrikában, zokogtak Európában, picsogtak Ázsiában, bömböltek Amerikában, hüppögtek Ausztráliában és sóhajtoztak az Antarktiszon (a sarkvidéken sírni nem lehetett, rögtön ráfagyott a könny a szempillákra).
A mátkák kórusban hullatták a könnyeiket, a vőlegények pedig egyik alkoholos italt a másik után gurították le a torkukon bánatukban, attól függően, melyik földrészen milyen italokat fogyasztottak szívesen. Telt-múlt az idő, az arák arca felmaródott a sok sós könnytől, a fiúk pedig állandó másnapossággal küzdöttek.
Aztán egyszer egy őszi napon az egyik szomorú ara és kissé becsípett vőlegénye az erdőben sétálva meglátott egy Naptól megvilágított, gyönyörűségesen szép pókhálót, melyen akár a gyöngyök, harmatcseppek csillogtak. Olyan volt, akár a látomás: tündérszép ragyogó menyasszonyi ruha, amit két pókocska szövögetett szorgalmasan. A jegyespár egyszerre állt meg, és jött rá arra, mit kell tennie. Hazasiettek, klaviatúrát ragadtak, a Földön létező összes nyelven levelet írtak, majd útjára bocsájtották a szélrózsa millió irányába. Aztán munkába fogtak.
Mi volt a levélben?
Kedves jegyespárok!
Bár a Varázslónő ellopta az álmainkat, de mit számít!? Öleljétek meg egymást, és álljatok neki harcolni! De ne fegyverrel! Szerelemmel és munkával! Szabjatok, varrjatok! Gyűjtsetek menyasszonyi csokornak való virágokat, süssetek, készítsetek hangszereket, ötvözzetek gyűrűket!
Amikor ezzel megvagytok, csomagoljátok össze, és hozzátok ide. Amikor mindannyian együtt leszünk, megtörjük a Varázslónő erejét és soha többet nem tud ártani nekünk.
Így is történt. A könnyek felszáradtak, a poharakba ital helyett víz került, az összes szerelmespár egy emberként látott munkához. Olykor megálltak és csókolóztak egy jót, mert első a szerelem.
Aztán egy nap mindennel megvoltak. Útnak eredtek és meg sem álltak a találkozóhelyig. Ott az arák felöltötték a menyasszonyi ruhát, a vőlegények az öltönyt, ki mit. Illatoztak a menyasszonyi csokrok, szikráztak az eljegyzési gyűrűk, pompáztak a torták, hangoltak az esküvői zenekarok, csupa csudaboldogság töltötte édessé, aromássá a levegőt.
Amikor a milliárd IGEN felszállt az égre, mérhetetlen szeretet áradt szét és kezdte körbeölelni a Földet. Úgy söpört át az álnok Varázslónőn, hogy az észre sem vette, amikor ettől a koncentrált szerelmetes delejtől kiszállt belőle a gonoszság.
És lám, mi történt! Ahogyan a szeretet kiűzte belőle a rosszat, megszépült. Jó-jó, nem lett belőle Világszép Nádszálkisasszony, de az erdőkerülő, aki éppen arra járt, a legszebbnek látta, és rögtön fülig beleszeretett. Ilyen mátkára vágyott világ életében! Persze az Egyszervolt Varázslónőnek is rögtön megdobbant a szíve! Nem is haboztak, összeházasodtak!
És milyen menyasszonyi ruhát viselt az Egyszervolt Varázslónő? Nem mást, mint a vőlegénye szedte tölgylevél-ruhát. (Mert, hogy szavamat ne felejtsem, amikor a gonoszság elhagyta, elfelejtette mindazt a rosszat, amit valaha tett, így fogalma sem volt, hogy trillió esküvő hozzávalót rejt a csalit az erdő mélyén).
A világ legszebb menyasszonya volt!
Mert az is számít, milyen esküvői ruha van rajtunk amikor kimondjuk az igent, milyen virágcsokrok és dekorációk emelik a menyegző fényét, mennyire ízletes az esküvői vacsora, milyen cipőben ropjuk a lagziban, de a legfontosabb az, kinek az ujjára húzzuk a gyűrűt, amikor igent mondunk.
Gyertek és válogassatok az Esküvő Kiállításon a gyűrűk, csokrok, ékszerek, cipők, dekorációk közül, ugyanis én vagyok az, aki megtalálta az összes elrabolt holmit. Nem hagyhattam kárba veszni! ☺
Legyetek nagyon-nagyon boldogok!